A sítábor
Február utolsó hetében Praebichlbe, Ausztriába mentünk sítáborba az iskolatársaimmal és hozzátartozóikkal. Korán kellett mennünk az iskolába. Síléceket, bakancsokat, botokat kaptunk, és a táskákat is be kellett pakolnunk a buszba.
A busz fél tízkor elindult. Hosszasan integettünk a hozzátartozóinknak. Az út Ausztriába érdekes volt. Levetítettek a síelésről egy kisfilmet, és sítudásunknak megfelelő csoportokba osztottak minket. Észre sem vettük, amikor átléptük a határt. Sok őzet láttunk, és sokat nevettünk.
Megláttunk egy Vordenberg nevű falut. Egyméteres hófalak is voltak, de észrevettünk egy ötméteres hókupacot is. Végre-valahára, hatórás utazás után megérkeztünk Praebichlbe.
Ott lepakoltunk, megismerkedtünk újdonsült szobáinkkal, elmentünk vacsorázni, és a ház előtti nagy hóban részt vettünk első síoktatásunkon.
Hétfőn elvittek minket egy kék pályára, ami első pillantásra nagyon hosszúnak és meredeknek tűnt, de amikor lecsúsztunk rajta, már nem is tűnt ijesztőnek.
Andi néni csoportjába kerültem. A csákányos felvonózás nagyon tetszett nekem, mert csak állni kellett rajta. Első alkalommal sokan kiestek (köztük én is), de aztán második alkalommal már nem estem ki, és sikerült (esés nélkül) kikanyarodnom a csákányosból, és utána már minden alkalommal sikerült esés nélkül megúsznom a felvonózást.
Szerintem a többiek is nagyon jól síeltek. A hegyek nagyon szépek voltak, az idő is szép volt, csak kár, hogy kedden nagyon esett a hó. Csütörtökön már 1410 méter magasból síeltünk le. A „mackó-pályára” is felmehettünk már. Az 1410 méter magas hegyre olyan ülőlifttel mentünk fel, amin négy bőrülés volt, amit egy vasrúd tartott egy vastag kábelen. Én csak „mozgó kanapénak” hívtam. Amikor hirtelen állt meg az ülőlift, akkor előrelendült,
és az nagyon ijesztő volt.
Amikor lenéztünk, csodálatos látvány tárult a szemünk elé: egy befagyott tó, amiből hóágyúk vették a vizet.
Nagyon izgalmas volt a péntek, mert szabadsízés volt, ami annyit jelentett, hogy azon a pályán (csak kéken és zöldön) síztünk, amelyiken akartunk egy felnőttel.
Elérkezett a pakolás ideje. Megebédeltünk, eltettük a holmijainkat a buszba. Nemsokára beültünk a buszba, és elindultunk. Az úton megálltunk egy Billa nevű boltban, ahol vásárolhattunk a szüleinknek. A buszon még a Dzsungel könyvét is megnéztük! Miután a film véget ért, nagy meglepetésben volt részünk: sídiplomát kaptunk!
Köszönöm Andi néninek a külön foglalkozást, a törődést, nélküle nem tanultam volna meg síelni!
A síelés nagyon megtetszett nekem, és jövőre is szeretnék visszamenni. Másoknak is ajánlom.
Kirschner Máté írása
3/c
lap tetejére
