DIÁKNAP – „Ó, azok a Boldog békeidők…”, avagy Karinthy és kora

Nem kellett sokat gondolkodnunk azon, hogy milyen programot szervezzünk az idei „Diáknap”-ra, hiszen az intézmény fennállásának 30. évfordulója egyértelművé tette számunkra, hogy névadónk személyéből induljunk ki. Ezért ezt a napot Karinthy Frigyesnek és annak a kornak szenteltük, amelyben e neves író élt és alkotott.

Karinthy személye, illetve a „Békeidők” kora mind történelmi, mind irodalmi szempontból nagyon jó kiindulási alapot adott a majd’ egész napos program megszervezéséhez, hiszen sok változás történt ebben az időszakban, a technika fejlődésétől kezdve az irodalmi élet megújhodásán át egészen a Millenium évéig. Bőven volt tehát mihez nyúlnunk.

Mint a legtöbb rendezvénynél, ezúttal is írtunk ki elő feladatokat azon tanulóink részére, akik kedvet éreztek ahhoz, hogy korabeli ihletésű fekete-fehér, vagy szépia fotókat, rövid némafilmet, vagy prezentációt készítsenek.

A felsős osztályoknak ezen kívül egy-egy tabló készítése által kellett bemutatniuk a kor hangulatát, technikai vívmányait, a korabeli divatot és társasági életet.

 

Szép számmal érkeztek munkák e fenti témákban, ezért bíztunk abban, hogy maga a „Diáknap” is ugyanilyen sikeres és szórakoztató lesz majd.

Mivel szerettük volna, ha még hangsúlyosabban megjelenik ennek a kornak a hangulata, ezért az iskola, felsősök által „birtokolt” folyosó részeit összesen négy blokkra osztottuk fel. Mindegyik blokkhoz 2-3 tanterem, vagyis osztály tartozott. Ez már csak azért is szerencsés, mert arra készteti a tanulókat, hogy együttműködjenek a megvalósítandó cél elérése érdekében.

A program előtt jó néhány héten át folyamatosan egyeztettünk a Diákönkormányzat vezetőivel a Diáknap kapcsán, ezért ez a program nagyrészt a gyerekek ötleteit, elképzeléseit jelenítette meg.

Mi, pedagógusok csupán összefogtuk a csapatot és rendszereztük mindazt, amit a nagy közös „ötletkalapba” ők maguk dobtak be.

Az egyes blokkokat tematizáltuk, így például teret kaptak Karinthy művei, a kor irodalma, képzőművészete, zenéje. Természetesen a korra igencsak jellemző mozgókép sem maradhatott ki, és végül, de nem utolsó sorban a „Békeidők” divatja, etikettje, társasági szokásai és gasztronómiája is helyet kapott a blokkok egyikében. Néhány héttel a nagy nap előtt sorshúzással döntöttük el, hogy mely blokk mely témát kapja meg.

Az ezzel kapcsolatos munkák kivitelezését a Diáknap előtti nap délutánján kellett a „társult” osztályoknak létrehozniuk, és e témák határozták meg azt is, hogy mely osztályteremben milyen feladat vár majd az érkező tanulócsoportokra.

A szombati, közel négy órás program két részre tagolódott. A rövid megnyitó és köszöntő után Zsóka néni színjátszó csoportja adta elő Karinthy Frigyes: Visszakérem az iskolapénzt c. darabját, mely nagyszerű hangulatot teremtett a nap további részéhez.

 

 

 

Köszönet nekik érte! J

Ez után került sor az osztálytermek végigjárására, amikor is a csoportok összesen 8 állomáshelyet bejárva a „Békeidők” korával kapcsolatos feladatokat oldottak meg.

Egyedi stílusú, csodálatos kézi munkával készült „Táncrend”-jük Ágota néni rajzszakkörös tanulóinak ügyességét és kreativitását dícsérte. E „Táncrend” által dokumentálták az állomásvezetők, hogy az osztályok elvégezték a feladatot.

Mindez idő alatt, úgymond’ inkognitóban maga „Karinthy” is közöttünk járt korhű jelmezében, várva arra, hogy minél többen felismerjék. Névadónkat a gyerekek a kezdeti csodálkozás után szeretettel fogadták. Az „ál-Karinthy” megformálásáért köszönet iskolánk portásának, Zsigmond Zsolt bácsinak. J

És most egy kis ízelítő a feladatokból:

Az „Irományok” állomásán a gyerekeknek korabeli stílusban és korabeli levelezőlapon kellett levelet fogalmazniuk tanáruk számára,

 

míg a „Pódium”-on a fogadó osztály tanulói egy rövid jelenetet adtak elő

 

 

Karinthy egyik művéből, mellyel kapcsolatban kérdéseket tettek fel.

Ebben a blokkban volt még „Karinthyvity”, ahol névadónk művei szerepeltek feladványként.

 

 

 

 

A rajzteremben egy ál-Chaplin”-nel is találkozhattak a gyerekek,

 

 

 

 

 

 

 

 

akinek kedves mimikái alapján el kellett dönteniük, hogy milyen érzelmet is fejeznek ki.

De volt még „Zenefelismerés”

 

„Nosztalgia Quiz”

 

 

 

és „Elmebajnokság”,

 

„Titokzatos ismerkedés”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

és a „Legyező titká”-nak megfejtése.

 

 

 

Tapasztalatunk szerint egy több órás iskolai rendezvénynél fontos, hogy ne csak kötelező feladatok töltsék ki a napot, hanem arra is kapjanak időt a gyerekek, hogy maguk válasszák meg, mivel szeretnék eltölteni a nap második felét.

Mi is így tettünk, ezért a „Táncrend” végigjárása után mindenki oda ment, ahová kedve tartotta.

Ha valaki nagyon elfáradt a feladatok végrehajtása során, beülhetett a „Némafilmes”c.

 

 

– nemrégiben a mozikban is vetített – filmre, vagy megnézhette a gyerekek által készített – a korról szóló – Power Point bemutatókat : bemutató 1, bemutató 2

Ha szépülni vágyott, beülhetett a korabeli „Szépségszalon”-ba,

 

 

 

 

 

 

 

vagy a 8.a osztály „Táncház”-ában megtanulhatott keringőzni, de akár még charleston-ozni is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mindezek után egy finom, gőzölgő, illatos tea mellett cseveghetett a többi kisasszonnyal és gavallérral a 7.b osztály korabeli „Teaház”-ában.

 

 

 

Az illem és a jó modor is terítékre került ezen a napon a 30-as blokkban, ahol az érdeklődők kipróbálhatták, milyen is lehetett az inasok, komornyikok és szobalányok korában. Milyen is az, amikor kiszolgálnak bennünket és milyen az, amikor mi szolgáljuk ki az úri család tagjait.

 

 

 

 

 

 

 

 

Ugyanitt megtapasztalhattuk, mennyire nehéz könyvvel a hónunk alatt, késsel-villával étkezni, vagy szintén könyvvel a fejünkön végiglejteni a folyósón a nélkül, hogy csetlésünk-botlásunk közepette, egy rossz mozdulatnak köszönhetően a földön landolna a fejünk búbján pihenő „Magyar Értelmező Szótár” egy kötete.

 

 

 

 

 

 

 

Levélfutár-szolgálat is „üzemelt” a program alatt, ahol az 5.c osztályos tanulók kis futárai várták a hölgyeket és az urakat, akik levelet kívántak küldeni kedves barátnéjuknak, barátjuknak.

 

Ha netán valaki dalos kedvében volt, akkor beülhetett az 5.b termébe, hogy egy rögtönzött karaoke erejéig kicsit ő is sztár lehessen.

 

 

 

 

 

Ha inkább fabrikálni szeretett volna, akkor a Rajzteremben Ágota néni, Emese néni és a 8.b-sek várták, hogy az érdeklődők elkészíthessék saját gyártású „camera obscura”-jukat.

 

A szabad program alatt egy kisebb kiállítás is várta a közönséget, mely a századforduló idejéből származó csodálatos részvényekből állt. A kiállítás anyagáért Udvarvölgyi Annának (7.a) és édesapjának jár a köszönet, aki erre a napra mindezt rendelkezésünkre bocsátotta. Képek a kiállítás anyagáról:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A sok-sok kis program után kisasszonyok és gavallérok az aulában gyülekeztek, ahol a program zárására került sor.

Itt a színpadon egy imitált korabeli moziba ülhettek be a 7.b osztály kisasszonyai  kísérőikbe karolva, és a közönség velük együtt tekintette meg a gyerekek által készített némafilmeket. film1, film2, film3, film4

 

Ezután csodás keringőt lejtettek Sosztakovics zenéjére korhű ruháikban, nagyban emelve ezzel e nap fényét és hangulatát.

 

Azonban, mint ahogy mindennek, az I. Világháború kitörésével a „Békeévek” korának is vége szakadt, és a dübörgő „repülőzaj” után, még ha újra fel is csendültek a keringő lágy és andalító dallamai, mégis elérkeztünk programunk végéhez.

Kicsit olyan érzés ez, mint amikor egy kellemes álomkép, melynek aranyló fényében néhány órára megfürödhettünk, hirtelen semmivé lesz, nekünk pedig vissza kell térnünk egy sokkal kevésbé aranyló, sokkal kevésbé kellemes és egy sokkal szürkébb világba… a mi világunkba.

Tűzzük hát ki célul, hogy a saját életünkbe is olykor-olykor becsempészünk majd egy kicsit a „Békeidők” aranyló fényéből, hogy ez által több kedvességet, figyelmességet, egymás iránti tiszteletet és törődést csempésszünk világunkba, ebbe a kissé hideg és túlságosan is felgyorsult világba.

A programért köszönet illeti a vezetőséget és a kollégákat, akik támogatták ötletünket. Dobó Kriszti nénit, az alsósok Diáknapjának megszervezéséért. Zsóka nénit és színjátszó csoportját a színdarab előadásáért. Feri bácsit, Zoli bácsit és András bácsit a technikai feltételek megteremtéséért. Albi Dani bácsit a 7.b  leányainak és fiainak táncos okításáért. A két kisasszonyt, Hajdú Mónikát a 8.a osztályból és Víg Biankát a 8.b osztályból a konferálásért,

 

Zsigmond Zsolt bácsit, azaz „ál-Karinthy”-nket névadónk megformálásáért, végül, de nem utolsó sorban pedig ezer köszönet a Magyar Színháznak, pontosabban Lenkainé Kriszti néninek, amiért egy-egy szerencsés tanulónk magára ölthette a Színház csodálatos, századfordulós jelmezeit.

Főleg pedig Nektek gyerekek, akik odaadó és tevékeny lelkesedéssel velünk tartottatok ebben a csodálatos időutazásban!

Mesterné Dobó Krisztina, Szurdok Krisztina, Vincze Zoltánné (Ágota néni)

További képek a Diáknapról